"Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem ... " énekli Sebestyén Márta, országunk szeretett dalosa jól ismert népdalunkat! 
 
Vajon mi is a szerelem? Kinek van igaza? a szenvedélyesen áradó szerelmesnek vagy a sebzett szívű hős/hősnőnek? Életünk forgatagában
 
mindannyian átéltük a szerelem mindent felégető erejét, mely az egekbe repít, de sok esetben  a mélységek mélyére hajít! A párom, a feleségem, az életem, a drágám, a férjem.. mondjuk telve szeretettel, ha sebzettnek érezzük magunkat akkor viszont haraggal, fájdalommal.
 
A történet messze kezdődik, gyermekkorunkban. Szüleinkkel. Szerették egymást? Úgy tettek? Megszokták? A felszínen jól éltek, de mögötte más volt? 
 
Minden embernek egyedi története van és életünk tele van, a szakadékban járt utak emlékével. Személyiségünket a korai élményeink, a környezetünk, a lehetőségeink, a megírt és megélt sors adta helyzetek alakítják! Nehéz kiigazodni az elszenvedett sérelmek dzsungelében.. egyszer csak ott állunk, felnőttünk és boldogságra vágyva indulunk neki a szív útjának.
 
Aztán valami történik, nem úgy sikerülnek a dolgok ahogy szeretnénk.. ki győz bennünk és társunkban? a Szépség vagy a Szörnyeteg? Hol adjuk fel önmagunk, hol alkuszunk meg? Hol vannak a határaink? Egyáltalán megengedjük-e magunknak, hogy belegondoljunk a párkapcsolatunkat alakító örvények furcsa táncába?
 
Nőként, természetünk a Földanyától megörökölt változatosságot tükrözi. Hol csendesek vagyunk akár egy nyugodt tó felszíne, hol visszahúzódunk akár a puhán lépkedő hiúz, hol vad csatakiáltásokkal fejezzük ki dühünk tengernyi hullámzását!
 
Férfiként hamar megtanuljuk, hogy elrejtsük érzelmeink, hogy a társadalmi elvárások szerint alakítsuk szerepeink. Ez néha könnyen jön, nagyhangú, poénos énünk előre lendül, máskor komor magányba süllyed lelkünk egy része, míg a hétköznapi munka valóságában halálra hajszoljuk magunkat.
Olykor valóban azt érezzük úgy állunk a viharos szélben, akár egy hatalmas szikla, máskor terhes ez a szerep és arra várunk bárcsak lenne egy nyugodt hely.. ahol lazíthatunk. 
 
De legyünk hatalmas, terebélyes fák, legyünk matuzsálemek, legyünk fiatal hajtások..legyünk nők vagy férfiak: szívünkben ott vannak a megharcolt vagy meg nem harcolt emlékek sebei.
 
Miért van ez? Olyan jól indult minden, leszülettünk ebbe a csodás világba.. mi bajunk lehet? Gyakran okoljuk magunkat vélt vagy valódi hibáinkért..
 
és nem találjuk a gyógyírt. Számtalanszor átbeszéljük magunkkal, másokkal konzultálunk.. és esetleges mély fájdalmaink, a hallgatás szikla börtönébe zárjuk.
 
Az ősi gyógyítók, a sámánok sokszor orvosolták a szív, a lélek kapuján érkező vagy távozó sebek emlékeit.
 
A gyógító sámánutazás már nem ismeretlen a mai modern kor számára. Jómagam jópár évvel kezdtem el ezt az utat. Az utazás hosszú volt és a mai napig tart..
 
A szív sebeinek gyógyításakor érdemes megemlíteni a lélekvesztés kérdését! Gyermekkorunkban nyitott szívvel érkezünk, de a környezeti hatások során sokszor akad olyan helyzet, hogy elveszítjük erőnk! A gyerekkori töretlen hit így adja át helyét ürességnek, fáradtságnak, munkamániának, szomorúságnak, depressziónak.
 
Sandra Ingerman: Lélekvisszahívás c. már magyarul is olvasható könyvében olvashatjuk:
 
"Mindannyian félelmetesen sok lelki energiát fordítunk elveszett részeink keresésére. Ez tudattalanul és a legkülönfélébb módokon tesszük - éjszakai álmok és nappali álmodozás generálásával, különféle spirituális utakkal való kísérletezgetéssel: olyan kapcsolatok kialakításával, amelyek hiányzó részeinket tükrözik vissza.
.. csak kevesen élnek olyan teljes életet, amelyet élhetnének.. amikor tisztába jövünk ezzel, vissza akarjuk nyerni az élet intenzitását, a meghittséget, amelyet egykor élveztünk.. szeretnénk hazatérni.. teljesebbnek lenni. .."
 
A lélekvesztés története a szív sebzettségét mutatja, elhanyagolás, erőszak, türelmetlenség, nem elfogadás, túlzott elvárások, a rideg nevelés vagy éppen a megfojtó anyáskodás eredményeként, a bennünk lakó életerőnk egy része, lelkünk egy darabkája "meglép". Elmenekül, halottnak tetteti magát, egy jobb világot keres vagy megbújik egy ismeretlen homályos sarokban.
 
Lelkünk darabkáját látszólag kisebb dolgoktól is elveszíthetjük, egy hirtelen költözés, egy vágyott terv feladása, egy álom szertefoszlása vagy a napi robot fásult szürkesége esetén.
 
Természetesen élünk tovább, de egy kicsit üres héjként.. nagyon vágyunk az űrt kitölteni!  Nagyon várunk valakit aki segíthetne feloldani ezt a mély sebet. Ekkor jön egy jónak induló kapcsolat.. boldognak érezzük magunkat, elfogadottnak, szépnek, kivirulunk.. és nem akarunk arra gondolni, hogy társunk is megsérült. nem akarunk szembe nézni azzal, hogy senki nem tud megmenteni minket és mi sem másokat!
"Már annyit szenvedtem - mondjuk!
 "Megérdemlek egy kis nyugalmat.." - gondoljuk.. most már tegyen a másik is.. nem tudjuk, mikor kúszik be a megfelelés.. az elvárás.. és sok esetben csak utólag derül ki a megcsalás ténye.. nem akarunk a szüleink mintájával foglalkozni.. és ha tudjuk is és megpróbálunk kitérni előle.. egy furcsa tánccal mindig visszakerülünk a kezdőpontra.
 
Nincs egy varázspálca sem, mely minden sebet begyógyítana.. nem is erre van szükségünk, hanem, hogy megtapasztaljuk saját erőnk!
 
Ebben segít a sámánmunka, ahol a sámán elutazik és megkeresi azt a lélekdarabot, a Természet ősi gyógyító erői, a Mindenség bölcsessége meggyógyítja és a sámán visszahozza számunkra!
 
Legyen a legszebb virágzó május odakint, ha bent csendes szomorúság küzd a magánnyal, a kilátástalansággal.
 
Az út hív minket, hitem szerint az Univerzum nem azt akarja, hogy szenvedjünk hanem, hogy tanuljunk, fogadjuk el önmagunk és keressük meg azt a gyógyítást ami megfelel személyiségünknek, lehetőségeinknek.
 
A Földanya mindig itt lesz velünk és Segítő Erők sokasága várja, hogy segítsen! gyógyult szívvel pedig teljesebb életet élhetünk és magabiztosan tudjuk majd látni, hogy VAN VÁLASZTÁSUNK! És ha sorsunkban ez van megírva, megtaláljuk igazi társunk!
 
Ha érdekel a lélekvisszahozás, szívesen látlak egyéni konzultációimon csoportos gyógyító alkalmakon.

Info: www.foldanyamiszterium.com