A kutyák izgatottan szaladgálnak és várják, vajon mit hoz a kocsikból kiszálló, ismeretlen kétlábú..

Célunk az, hogy segítsünk a paksi kutyák helyzetén.

Ha valaha éreztük a  bezártságot, elképzelhetjük milyen egy menhelyi kutya élete, aki mindennél jobban örül egy jó szónak, friss élelemnek, törődésnek.

A Jane Goodall Intézet egyik célja, hogy rá irányítsa figyelmünket, a  környezetünkben élő állatokra, szenvedő négylábú barátainkra.

A bolygó jobb léte szempontjából fontos, hogy megtanuljunk adni, önzetlenül, szeretetből.. tudatosságunk mércéje, hogy hajlandóak vagyunk-e szabad időnkből egy kis időt arra szánni, hogy segítsünk.

Most, augusztus 21.-én Paks (második forduló) teljes cikk

http://www.janegoodall.hu/20100821_menhelysegites_paks_masodik%20fordulo

Sok szeretttel várjuk lelkes önkéntesek jelentkezését, aki szabad idejét, ha lehet autóját megosztja, hoyg minél többen lejussunk, s minél több adományt vihessünk el.

Várjuk, mind pénzbeli, mind a kutyáknak étel felajánlásokat, mivela  menhelyen több száz kutya él, nehéz körülmények között.

Mit kaphat az önkéntes cserébe? Jó hangulatot, a cselekvés jó érzését, új emberek megismerését s nem utolsósorban számos kutya szerető figyelmét.

csatlakozni: Szőke Erika, koordinátor:

30/428-4829 telefonszámon vagy az eszoke@janegoodall.hu e-mail címen.

A paksi menhelyről bővebben:

http://www.paksiallatmenhely.zug.hu/

Fontos, hogy emlékezzünk rá, a hely, ahol létezünk egy élő energetikai tér,  valójában minden szellemiséggel bír, a fák, a kövek, a virágok, a folyók, a szél .. Mindannyiunk

életében ott vannak az őrangyalok, s valójában nem a messzi, távoli égből, hanem a Természet minden rezdüléséből szólnak hozzánk!

Sokszor négylábú társunk a kutya őriz minket hűségével, szeretetével..s nem egyszer életünket is megmenti ösztönei, ragaszkodása révén. Adjunk hát most mi, a kétlábúak, akik sokezer évig elhitték, uralhatják e szépséges Földet.

Búcsúzóul álljon itt dr Jane Goodall verse

A fák és virágok kicsi angyalai

Nem emlékszem, mikor hallottam először
hogy ezüst hangjukon hívnak
A fák és a virágok kicsi angyalai.

Azt ajánlották, szabadítsam fel szellemem
És vegyem ki a lelkem, hogy megtisztuljon
és óh! Örömmel láttam őket és feküdtem
Kinyújtózva az illatos
Füvön, könnyen, mint egy üres héj.

Aztán bánatos mosollyal beolajozták
Az agyam rozsdás vasalásait, és kisöpörték
A pókhálókat, és kiakasztották a lelkem
A legmagasabb ágra, hogy szellőzzön,
Közel a megtisztító naphoz. És szerencsés voltam,
mert szárnycsapkodást hallottam, egy vörösbegy csicsergett édes
dalrózsát át a fákon, amíg lelkem minden szála
megfürdött a harmóniában.

Amikor minden tiszta volt és friss, visszahozták
A lelkem és a helyére csúsztatták és mosolyogva
Táncoltak el. És én - egy napig vagy kettőig -
Egy újszülött baba minden ártatlanságával
És ámulatával néztem a világra.

És most, ha bús vagyok, vagy hirtelen
Elönt a düh, keresek valami csendes helyet,
Ahol fű van, levelek és föld, leülök ott
Csendben, és remélem eljönnek
És hívnak, ezüstös hangjukon,
És újra megtisztítanak,
A fák és a virágok kicsi angyalai.

/Jane Goodall, Philip Berman: Amíg élek, remélek c könyvből/