Lehet, hogy pont ezért, mert kipihenem magam minden nap, abszolút boldognak látom az életet. Lassan már harminc vagyok, és még mindig tizennyolcnak néznek. Ez valószínűleg azért van, mert nem dohányzom, nem iszom, és szétpihenem magam.
Gyerekkorom óta ugyanazt csinálom, a napjaimat is ugyanúgy élem meg, mint egy nagy gyerek. Van az a mondás, hogy akit a jó Isten szeret, azt mindig gyermeknek hagyja. Ez valószínűleg rám igaz. Az egész életem a zenéről szól, és nagyon örülök, hogy most is ebből élek. Nem élek nagy lábon, de hála Istennek megvan mindenem. Van egy kis házam, egy kis stúdióm, egy autóm… Gyakorlatilag az a munkám, amit hobbiként fogok fel, a zenélés, és egész nap ezzel tudok foglalkozni. Ráadásul nekem itthon van a stúdióm a ház hátsó felében, úgyhogy ha éppen úgy gondolom, akkor hátra megyek, és hangszerelek egyet. Nagyon örülök, hogy gyerekkoromban a szüleim elküldtek zongorázni, mert nekem a mai napig ez a legjobb kikapcsolódás.
Hetekig el tudok lenni itthon. Van, aki folyamatosan keresi a helyét, és mindig megy valami után, én viszont kivárom a dolgokat. Szeretek itthon lenni, és szerencsére van egy olyan kapcsolatom – a kedvesemmel együtt vagyok most két éve – ahol ilyen szempontból kiegészítjük egymást. Nekem az egész életem folyamán jöttek a dolgok, tehát nem kellett utána mennem. Valahogy mindig megtalált egy olyan ember, aki segített. Ezt éreztem már gyerekkoromban is, amikor például színészkedtem Mikó Istvánnal. Mindig jöttek emberek, akik felfigyeltek rám, és láttak bennem fantáziát.
Nincs olyan álmom, hogy legyen egy nagyobb házam, nagyobb autóm. Ez meg tudjon maradni, és a zenéléssel még esetleg előrébb lehessen lépni. Ha nem sikerül, én akkor is elégedett vagyok az életemmel, mert az, hogy zenélhetek, abszolút kielégít. Sok ember csak nyomul, megy előre, és valójában egyik helyzetben sem biztos, hogy jól érzi magát, mert nem találta meg azt, hogy miben is boldog. |
