|   | | Életmód – életvitel – életstílus |  Több, mint tíz éven keresztül, mindig akkor ébredtem, amikor a biológiai óra jelzett. | | Balázs Pali: „Több, mint tíz éven keresztül, mindig akkor ébredtem, amikor a biológiai óra jelzett. Az utóbbi négy évben viszont, járok egy olyan focicsapathoz – a Magyar Színészválogatott tagja vagyok -, akik hetente két alkalommal, reggel nyolckor fociznak. Három és fél évvel ezelőtt, kaptam egy felkérést - Nemcsák Karcsitól, aki a csapat vezetője -, hogy szívesen látnának a csapatban, viszont reggel vannak a meccsek. Bevallom töredelmesen, nem gondoltam volna, hogy én valaha is azért fogok felkelni reggel hatkor, hogy focizhassak. Egyszer megpróbáltam, és valahogy az egész nap teljesen megváltozott, az ember feltöltődött. Én rászoktam erre a reggeli focira, az élet pedig úgy rendezte, hogy azokon a napokon is felébredek reggel - aránylag korán -, amikor nem megyek focizni. Ez a foci megváltoztatta az alvási szokásaimat. Hála Istennek nagyon szép környezetben lakom, ez azt jelenti, hogy a szobám ablakába tükröződik be a Dunáról a napfelkelte, és ez is egy kis plusz energiát ad az utóbbi években.
Az álmaimat lehet, hogy túl is szárnyaltam…
Gyermekkoromban, amit megálmodtam magamnak, és sokáig csak álom volt, az most hála Istennek elég nagy százalékban megvalósult. Az álmaimat lehet, hogy túl is szárnyaltam. Úgy gondolom, hogy a dolgokért tenni kell. Én egy küzdő típusú ember vagyok. Szerintem azok az emberek, akik tátott szájjal várják, hogy majd a sült galamb be fog repülni a szájukba, rossz úton vannak. De lehet, hogy a sült galambok repkednek… Most a tizennegyedik évemet taposom, nem lehet tudni, hogy mennyi lesz… Álmok mindig vannak, az ember tervez, aztán Isten végez.”
Amikor még másból éltem, akkor az egy jóval stresszesebb időszak volt…
Kovacsics Ádám (Unique): „Alkotó embernek tartom magam. Ilyen szempontból szerencsés vagyok, hogy amivel foglalkozom, az boldoggá tesz, és abban örömömet tudom lelni. Amikor még nem zenéléssel foglalkoztam az időm nagy részében, hanem másból éltem, akkor az egy jóval stresszesebb időszak volt.
Édes a munka, mert tényleg olyan, hogy az ember leül a gép elé, elkezdi gyúrni, masszírozni az adott dalt, vagy feladatot, és fel sem tűnik, hogy eltelt mondjuk nyolc óra anélkül, hogy felálltam volna a számítógép elől.” | | Szerző: Sztárportré, www.sztarportre.hu, 2010.02.21 |
  | | Hirdetés
|  |
|
|